,, ... ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék,

nézd meg jobban hogy élnek anyádék...."

Koncentráltan kapom a családot! Hétvégén a férjem rokonságát látogattuk, most pedig az enyém szakadt a nyakamba. Igaz, hogy a szüleimmel ugyanabban a kisvárosban, két utcányi távolságra lakunk egymástól, de most, hogy felújítják a fürdőszobájukat, átköltöztek hozzánk.

Faterom egy, azaz egy teljes estét/éjszakát volt képes nálunk eltölteni és utána úgy gondolta, hogy inkább csak fürdeni jár át, anyám viszont még húzza nálunk. Szeretem őket, tisztes távolból! Anno, a telek vásárlásakor, egyik lényeges szempont volt, hogy papucsba ne lehessen átjönni! Ha az embernek fel kell vennie a cipőjét ahhoz, hogy átugorjon a gyerekéhez, unokájához, azt akkor legalább kétszer átgondolja.

Eddig is tudtam milyenek, de ilyen töményen kapni a szülői sorscsapást...... 18 éves koromban, az érettségi után költöztem el otthonról. Akkor sem voltak egyszerűek, de most, 12 évvel később, a rigolyás állapot csak még súlyosabb és látványosabb nyomokat hagyott maga után. Míg régen, egy problémának a megoldása többfunkciós választás elé állította őket, addig mára a választás lehetősége 1, azaz 1 megoldásra szűkült, a látókörrel együtt. Tágult viszont a berögzült, megszokott és mások - a környezet- számára idegesítő szokások halmaza.Bár jelzem, egymás idegeire sincsenek simító jellegű hatással.

Nagyon furcsa látni az életerős, energikus szülőket megöregedni! Vajon mi is ilyenek leszünk?

Előtörnek az emlékek, gyerekkori sérelmek, érzelmek. Szerintem, mindenki látja szülei nevelési, vagy akár az élethez való hozzáállásának a hibáját. És változtatni akar azon. A saját életén. Változtatni, és nem a szülei életét élni. Egészen más hibákat fogunk elkövetni. Ők ugyanis más kultúrkörben, politikai nézetben szocializálódtak. El se tudják képzelni, hogy milyen például a PIHENÉS. Mindig valamit kell csinálni, olyan nincs, hogy csak leülünk egy könyvvel.... mikor a gardróbbot is ki lehetne pakolni, takarítani?! Tegnap este, édesanyámmal néztük a TV2-n futó Éden Hotelt. Egyszer csak megkérdezi: ezeknek főzni se kell magukra? Mondom nem, ez egy hotel anya. Mosolyog, majd nézi tovább..... 20 perc elteltével.... de takarítani se? Hát milyen koszt hagytak ezek maguk után!!! Mondom nem anya, ezek csak vannak. Erre ő: akkor mit csinálnak egész nap????? Na ez az......

A probléma innen indul. Más a szemlélet, mást kaptunk mi tőlük és mást fogunk mi átadni a gyermekeinknek. ÉRTÉKEK!!!! Ami emberré tesz! Értékeket kapni és tovább adni. Értékek amik alapvetőek és értékek amik változnak. Tisztelet, tisztesség és gerinc.

Számomra fontos azonban az is, hogy az életbe nem kívánok beledögleni!!! Mi értelme úgy élni a mindennapokat, hogy csak legyünk túl a napon és kezdjük a következőt, a következőt??? Úgy szeretnék élni, hogy érezzem.... az életem AJÁNDÉK!