Korábban írtam már a Suttogó könyvekben emlegetett 3É-ről. És a közéjük becsúszó, valahol rejtőzködő, baromi alattomos porszemről, amitől megborul a rendszer, az ember agya meg elborul!
Most próbálom leírni, elmesélni a saját tapasztalataimat, problémáimat, szenvedésemet a következő É-ről, azaz az ÉTKEZÉSRŐL! Nem akarok itt belemenni sem az élettani hatásokba, hiszen nem is értek hozzá, sem technikákba, sem általános igazságokba. Erre megvannak a szakemberek, fórumok, ahol utána lehet járni a felmerülő kérdéseknek. Ez a blog arról szól, hogy segítséget tudjak esetleg nyújtani más anyáknak arra, hogy igenis máshol is vannak problémák, bajok, arról, hogy nem vagyunk egyedül. Előre bocsátom azt is, hogy maximálisan az anyatejes táplálás, szoptatás mellett állok, de nem bármi áron és teljesen meg tudom érteni azokat az anyákat, akik feladják, elkeserednek és a könnyebb utat, a tápszeres táplálást választják.
Hol is kezdjem... én is, mint minden anya szoptatni szerettem volna a gyerekemet, bár különösebben nem is gondolkoztam ezen az elején. Gondoltam cicim van, gyereknek szája van...majd lesz valami. Persze felkészültem arra is, ha valami probléma lenne. Beszereztem a cumisüveget és 1 doboz tápszert is, Isten tudja... Mivel karácsonykor született a lányom, felkészültem arra, hogy zárva lesz minden és akkor hova szaladjak az ordító újszülöttemmel... Eleinte nem is volt semmi gond, ment minden mint a karikacsapás. Gyerek elég nagy volt, 3500 grammal született, ereje volt szopizni, szépen meg is tanulta, nem bukott, fölösleges kiadás nem volt. Még fejni is tudtam ,,bőséggel". (kb 100-150 ml egy nap) 3 hetesen pedig már átaludta az éjszakát. Az elején annyi volt a pici szépséghiba, hogy felrepedt a mellem, de ez pár napos bimbóvédő használattal megoldódott. Másoknak viszont akár be is vérezhet, így már itt feladják az egészet. Szóval, egyébként álom csecsemő volt.
Egészen a 3. hónapig....akkor valami történt. Jött a PORSZEM! Láttam én, hogy az én gyerekem elég csoffadt a többihez képest. A babaúszáson ott volt a sok pufi-lufi, az enyémnek meg kinn volt a bordája, ahogy felfektettük a vízre. De jó kedvű volt, átaludta az éjszakát, fejni is még mindig tudtam pluszba. HHmm??? Aztán eljött a következő tanácsadás, ahol a mérés szerint a gyerek nem gyarapodott csak 280 grammot egy hónap alatt. Én eléggé kétségbe estem. Egyébként nem igény szerint, hanem 3 óránként szoptattam. Nekem ez jött be. Volt napirend, nekem is, a gyereknek is. Meg egyébként sem tudtam felméri az igényeit. Nekem egyszerűen csak ordított és kész! Mindig is irigyeltem azokat az anyákat, akik kihallották az ordítások közül a tutit! Szerintem egyébként itt volt elásva a porszem! Azóta is mondom, hogy az én gyerekem azért tanult meg olyan hamar beszélni, mert rájött, hogy velem nem megy semmire. Ha akar valamit, el kell, hogy mondja. NINCS MESE!
Szóval utánaolvastam a neten és felvettem a kapcsolatot egy szoptatási tanácsadóval. Elérhetőségek itt:
http://www.lll.hu/tanacsado
http://www.ibclc.hu/tanacsado
Ő rögtön azt tanácsolta, hogy térjek át az igény szerinti szoptatásra. Hát, úgy is lett. Mivel az igények felmérésében elég suta voltam, így cicire tettem kb 10 percenként és arra próbáltam figyelni, hogy milyen rendszer alakul ki benne pár nap alatt. Na, rendszer az nem lett, csak KÁOSZ!!! Sehova nem tudtunk megmozdulni -még a boltba se-, mert állandóan csöcsöltünk, cserébe viszont éjszaka is fenn voltunk kb fél óránként. Az addig nyugodt gyerekem, egy kis akaratos hiéna lett, viszont a következő hónapban több mint fél kilót hízott.Hát... valamit, valamiért. Gondoltam. Miután hízásnak indult a gyerek, gondoltam megpróbálom visszaállítani a ,,rendes" kerékvágásba (márcsak az alvás miatt is) és inkább rápótolok a szopira. Cumisüveget nem akartam neki adni -hallván mindenféle zavarokról-, így valami alternatíva után néztem. Így találtam rá a szoptanít, SNS (Supplemental Nursing System) rendszerre. Ilyenkor a lefejt tejbe (üvegbe) teszünk egy tápszondát és amikor a gyerek elkezd szopizni, a szája sarkába kell dugni a szonda másik végét is, így egyszerre szívja a cicit és az üvegben lévő tejet is. Valahogy így:
Na, jelzem -minden próbálkozás ellenére- nekünk ez nem ment!! Jött a cumisüveg, amit persze nem akart elfogadni. De addig erőszakoskodtam vele, míg lenyelte üvegből a tejet. Így kihúztuk a 4,5-5 hónapot. Ekkor kiborultam és elkezdtem nagyon óvatosan a hozzátáplálást. Majd jött a következő, üdítő GOND! Rájött a kis szaros, hogy ez a kaja jön kanálból is!!!!!! Onnantól kezdve nem akarta a szájába sem venni a cicimet. Minden egyes szoptatás egy borzasztó kegyetlen ordításba fulladt. Próbáltam én mindent.... síri csendbe, vagy pont hogy zajba, zenére szoptatni, ülve, állva, fekve, alvás előtt, után, sötétbe, világosba. MINDENT!!!! Fejét elfordította, rám se volt hajlandó nézni. Sírt ő is, én is!!! És hogy mi oldotta meg? Semmmi, az idő! ,,Befejeződött" a hozzátáplálás, 9 hónapos korában, a reggeli szoptatást hagyta el utoljára azzal, hogy egyik reggel ült mellettem, megmutattam neki a cicimet, elmosolyodott, megbökdöste, adott rá egy puszit és elfordult. Onnantól kezdve nem erőltettem.
TAPASZTALATAIM
Ahhoz, hogy legyen elég tej, elengedhetetlen a rengeteg, rengeteg folyadék. Semmi csodaszer, VÍZ! De sok. Én napi 5 liter vizet ittam meg. Tényleg ennyit! Aztán pihenni, pihenni. Ha nem feküdtem le délután, akkor nem volt tej és kész. Egyébként én nagyon féltem attól, hogy begyullad a mellem, így állandóan fejtem. Mivel, vagy a gyerek volt lusta, vagy a tej zsíros, vagy nem tudom, de mindig hagyott benne valamennyit. Összesen, több mint 5 kg (azért írom így, mert nem ml-re számoltam össze, hanem csak fagyottan, kíváncsiságból, rádobtam a mérlegre a zacskót) tejet adtam oda egy akkor született ismerős babának. Ma már nem tenném. Akárhogyis, de ledugnám a torkán. Akár üvegből is, nem lenne semmi baja tőle.Viszont soha nem borítanám így fel a napirendjét többet. A gyerek -én innentől datálom- ekkortól nem alszik rendesen. Most majdnem két és fél éves.
Biztos van akinek jó az igény szerinti szoptatás. Annak, aki fel tudja mérni az igényeket. Én nem tudtam. Lehet ha adok neki pótlást üvegből, akkor megoldódik egyszerűen minden és gyarapszik is. De lehet, hogy nem. Sose tudjuk meg. Viszont a kálvária ellenére elmondhatom, hogy 9 hónapos koráig a taknyát nem kellett leszívni és 15 hónaposan lázasodott be először. Azt is a bölcsiből hozta. Én úgy gondolom, hogy ez a szoptatásnak köszönhető. DE!!! Én sem vagyok beteges típus. Meg sem tudom mondani, hogy mikor voltam beteg utoljára. Így azokat a ,,cuccokat" kapta a gyerek, amikkel én rendelkezem. Környezeti tapasztalatom viszont az, hogy az az anyuka, aki maga is elkap minden szart, hasonlót ad át a gyereknek is. Így azok a babák, ugyanúgy megbetegszenek, a szoptatás ellenére is.
Így utólag, borzasztó energiákat emésztett fel. És nem kevés időt is. Ha a második gyerekemmel is így lesz, valószínű, hogy én is a könnyebb utat fogom választani. Mert, egy másik gyerek mellett, ezt nem tudnám még egyszer végigcsinálni. Én minden áron szoptatni akartam a gyerekemet, de pontosan tudom azt is, hogy miért adják fel mások és éppen ezért képtelen vagyok pálcát törni a fejük felett! Azok, akik elítélik a tápszerrel táplált babák anyukáit, általában nem volt különösebb probléma a szoptatással. Könnyű ítélkezni probléma, illetve könnyen megoldható, kisebb problémák mellett. Nekem napi, sőt 3 óránkénti probléma és küzdelem volt.Én azonban az életben is elég kitartó és makacs vagyok. De nem vagyunk egyformák. Teljesen megértem, hogy a türelmetlen és a kimerülés határán álló anyuka, miért ad az ordító gyerekének tápszert, ha attól elhallgat és mindenki nyugodt és boldog lesz!!!!
