Miről lehet beszélgetni egy nagyon terhes nővel? Az egyetlen téma, a SZÜLÉS!!!!

No, nem a sajátod! Nem a minden fórumon olvasható és jó előre elkészítendő szülési tervedről -bármit is jelentsen-, vagy a félelmeidről, szorongásaidról, kérdéseidről. Az ugyanis senkit nem érdekel!!!!! Ellenben minden nő kényszert érez arra, hogy megossza veled a saját szülésének/szüléseinek élménydús storyát.

Egy vidéki kisvárosban lakom, ahol nagyjából mindenki ismer mindenkit. Így aztán lépten-nyomon leszólítanak, megállítanak és felteszik a nagy kérdést: Hogy vagy? Na, ez az a kérdés, aminek a válaszára már a kutya nem kíváncsi. Viszont innentől kezdve tuti, hogy nem tudod elintézni azt a teendőt, amiért kitetted a lábad az irodából, lakásból, a biztonságot jelentő óvóhelyről. Elindul a szüléslavina!!!! Én nem tudom, hogy ez valamiféle genetikai beidegződés, vagy mi? De ennyi kálváriát végighallgatni.....mindenkinek volt valami problémája, kínja, baja. Nekem is, csak arra nem kíváncsi senki. Én már az egész városba ujjal mutogatva tudnék végigmenni. Ismerem mindenki vaginamonológját a boltostól, a hivatalnokokig, a zöldségestől, a bölcsis nénikig, a szülőtársaktól, az ügyfelekig.

Aztán vannak a nagyon együtt érző férfiak. Azok elmesélik a feleségük, lányuk, szomszédasszonyuk szülését. Szóval terhesként férfitársaságban sem jobb. Valamelyik nap a férjem jött haza, valami furcsa kifejezéssel a fején és elkezdte mondani, hogy nagyon sajnál, mert ez borzasztó, hogy mit kell nekem átélni. Már őt is megállítják a munkahelyén és mesélik el neki is a szülés történteket.

De most őszintén? Kit érdekel? Előrébb vagyok én az ő nyomorukkal? Abból van nekem is bőven! Könnyebb lesz? Át tudom majd teleportálni a fájdalmam egy részét? Vagy okulok belőle? Ha ők elviselték, akkor én is? Hát ÉN VAGYOK az egyetlen aki ebből a buliból nem szállhatok ki!!!! A szülőszobából pedig, rajtam kívül mindenki kimehet!!!