Mindenkit megnyugtatok, nem találtam meg az elásott Salamon király kincsét. Csak az egyetlen gyerekemen kipróbált és (nálunk) bevált módszert mesélem el. Előre bocsátom, baromi melós.....

Én annak idején -mivel otthon lévő anyukaként erre ráértem- sok, nálam sokkal okosabb és a témában jártasabb szakemberek tollából származó szakkönyvet olvastam el a témában. Azt szűrtem le, hogy minél hamarabb, amint a gyerek stabilan ülni tud, el kell kezdeni a szobatisztaságra való szoktatást, mert egy kb. 9 hónapos gyerek, még minden körülmény között próbál megfelelni nekem, az anyjának. Így én, mikor a lányom 10 hónapos lett, kezdtem el a biliztetést. Én lepődtem meg a legjobban, hogy rögtön az első alkalommal belepisilt a bilibe. Hogy miért? Mit tudom én.......Szerencsém volt. Ezt persze mindenféle nagyon-nagyon eltúlzott örömkitöréssel ünnepeltük meg. Felkaptam, dobáltam, ölelgettem, puszilgattam, meg még Isten tudja..... Azóta saját CSURITÁNCOT fejlesztettünk ki. Mert igen, szerintem ez az a helyzet, amikor túlzásba kell esni a dicsérettel. Szóval, ennek a módszernek az a pszichológiája, hogy nem a gyerek értelmére kell hagyatkozni, hatni, hiszen ő még csak 10 hónapos, így ez lehetetlen, hanem a cselekedetet kell jutalmazni. Neki még nem lehet elmagyarázni, hatni az értelmére, hogy mit is várunk el tőle, hanem ha ő pisil/kakil a bilibe, annak számára kedves, vicces, jóleső dolog lesz a következménye.

Ez után, a rendszer lett a lényeg. Minden lefekvés előtt, felkelés után és étkezés előtt mentünk bilizni. Napközben pedig 1-1,5 óránként mindenképpen mentünk. A lényeg, hogy mindig mindennek ugyanúgy kell történni. Így tanulja meg, hogy mi miután következik és ezt szokja meg. Nem össze vissza!!!! A sorrend nem felcserélendő!!!!!! Amikor pedig kakálni kell, az már általában messziről látszik a gyereken. Ilyenkor gyorsan felkaptam és futás!! Az enyémre még ilyen idősen is sokszor evés közben jött rá, de én az etetőszékből is téptem ki és szaladtam vele a fürdőbe. (Lassan kapcsoló, málészájú anyukáknak nem való a módszer) Az eredmény az lett, hogy a gyerek 1 éves korában már nem kakált a pelenkába. Mivel elég hamar tudott ,,beszélni" mondta, hogy kaka-kaka és futás. A nehezebb a pelenkátlanítás volt, mert még járni nem tudott, így elég időigényes volt róla leszedni, ugyanis az állni nem tudó gyerekre még nem tudtam bugyipelenkát adni. Szóval, mivel a hozzátáplálás is ebben az időszakban fejeződött be, így nálunk az a klasszikus, apa-anya dobálja egymás közt a sz..ros fenekű gyerekét történet kimaradt. 1 éves korától tehát csak pisis pelenkáink voltak, abból sem túl sok, mert ugye sokat mentünk wc-re. Napi kb 3-5 pelussal elvoltunk.

A következő lépcső a WC használat volt, mert nagyon utáltam a bilit takarítani. És ugye, ha nem muszáj...Tehát elkezdtem keresni a megfelelő WC szűkítőt. Próbáltam a leginkább ,,bili" alakút, masszívat, biztonságosat megtalálni. Erre esett a választás....

...és bevált. A mai napig használjuk. Azért is tetszett, mert lépcsős, így később, egyedül, biztonságosan is tudja használni. Korábban, vagy rögtön azért nem lehetett ezzel kezdeni, mert akkor nem látta volna a produktumot, aminek annyira örültünk. Egyébként az időt mondókázással, könyvek nézegetésével, mágnestáblán való rajzolással töltöttük el. Így csinálva kedvet az ,,ücsörgéshez".

Tehát, mire a 14 hónapos gyerekem bekerült a bölcsibe, a gondozónénik kaptak egy be nem kakiló, wc-t használó, tipegőt. Amit persze ők rögtön elrontottak, mondván ,,Neki ezt még nem KELL tudnia." Mondanom sem kell, teljesen kikakukkoltam. Én meg mondtam, hogy ,,A gyerek nem olvasta azt a tankönyvet, hogy mit KELL neki és mit nem. Ez tudja és kész." Szóval innentől kicsit visszafogták a fejlődésbe, de nem tudtam ellene mit tenni, hisz többet voltak a gyerekkel, mint én. Ugyan nyáron, a jó időbe, levettem én róla a pelust, de a gyerek úgy pisilte magát össze, hogy le se nézett a lábára, hogy ott TÁN folyik valami. Még röhögtünk is rajta. Gondoltam, még akkor ezt hagyom. Aztán a két éves születésnapja előtt -kb.22 hónaposan- lebetegedett és nem ment bölcsibe. Őszintén szólva nagyon nem volt beteg, de lehet ha még két napig jár, akkor már igen. Úgyhogy kicsit otthon maradtunk, hogy ne másszon jobban bele a kórságba. Tehát nagyobb probléma volt lekötni a gyereket nap közben, mintsem ápolni. Gondoltam én, itt a remek alkalom, megpróbáljuk. Pedig tél, hideg volt, október, november. Nem gondolkoztam rajta sokat, egyszerűen levettem róla a pelenkát és utánam a vízözön, lesz, ami lesz. Mert ugye mi lehet? Összepisili a házat? Na és? 

1. nap: Észre sem vette, hogy bepisilt. Mondtam neki, hogy levettük a pelust, szólni kell, ha pisilni kell.

2. nap: Már úgy pisilte magát össze, hogy terpeszbe dobta magát és kiabált, hogy ,,csurog,csurog"!

3. nap: Szólt, hogy ,,Pisilni kell!"

És ennyi volt. 3 nap!! Szobatiszta lett a gyerek. 1 hét múlva a bölcsibe nem győztek csodálkozni. Én nem mondom, hogy nincsenek ,,balesetek", de akkor is. És volt visszaesés is. Volt, hogy egy nap 5x pisilt be, de mondtam neki, hogy pelus vissza nincsen. Akkor sem, ha anyának 10 nadrágot kell mosni minden nap. Két-három nap alatt átment rajta és visszaálltunk a régi kerékvágásba.

A következő lépés a nappali alvás pelus nélkül volt. Igazából nem volt program. Megvártam míg a nappali szobatisztaság üzembiztos lett, aztán mondtam neki, hogy levesszük alváshoz is. Azt mondta, JÓ. És eddig legalábbis, 1x sem pisilt be. Otthon, mert a bölcsis néniket rendszeresen szívatja. Bár szerintem szól ott is, csak nem figyelnek rá. Az éjszakai alváshoz pedig még mindig van, de az az én lustaságom miatt van. Terhesen ugyanis képtelen vagyok éjszaka ezzel foglalkozni. Meg úgyis várok visszaesést a kistesó miatt. Szóval most nem akarom még ezzel is macerálni. Lesz elég törés a kis világába. De szinte minden reggel száraz pelust veszek le róla.

Tapasztalatom az, hogy kicsit túl van misztifikálva a téma. Jajjj, szegény gyerekkel ez lesz, meg az lesz. Ne erőltessünk semmit. Rossz emléke lesz, meg ráérünk még azzal, stb, stb. Érdekes módon, a mi gyerekkorunkba nem volt ez téma. A mosható pelenkák világába, igenis mindenki erőltette a szobatisztaságot. Csak most kezeljük nebáncsvirágként a gyerekeinket. Mert ugye nekünk is egyszerűbb...levesszük, feladjuk, kidobjuk és kész! Ha mosni kéne, jobban sürgetnénk a dolgot. Csak most program az, hogy azért nem tudjuk 3 évesen beadni az oviba a gyereket, mert nem szobatiszta. De szerintem rengetek praktika van, amit be lehet vetni. Nálunk például nem volt mindegy, hogy milyen volt a bili. Az én lányom -még sosem láttam ilyet- csak törökülésbe szeretett ülni. Így a hagyományos bili nálunk nem jött be, mert nem tudta keresztbe összetenni a lábát rajta. Nálunk a szék alakú vált be. De lehet például együtt venni bilit, hogy ő válassza ki, milyet szeretne. Vagy minden gyereknek van kedvenc mese figurája. Vegyünk olyat. Vagy ha az túl drága, akkor matricázzuk fel együtt a bilit, a kiválasztott mesefigurával. Hovatovább, vegyünk rossz minőségű pelust, hogy zavarja, ha be van pisilve/kakálva. Vagy át lehet térni mosható (modern mosható) pelenkákra. Sok minden megér egy próbát.

Egyre készüljünk fel..... melós! Ha korán kezdjük azért, mert még nem érti, hogy mit várunk el tőle, ha későn kezdjük azért, mert már benne van a dackorszakba is és a szokások hatalmába is él. Nem érti, ha eddig jó volt a pelenka, akkor most miért nem?! Vértezzük fel magunkat...