Meglepő..... nálunk is, pont úgy mint mindenhol, HÚSVÉT van. És én is, mint minden anya -főleg lányos anya- próbálom átadni a lányomnak azokat a hagyományokat, amiket ugye mindannyian baromira utálunk és csak egy púp a hátunkra. Minden lány tudja, hogy nincs is annál nagyobb csapás, mint a húsvéti locsolkodás.

Gyerekkorom egyik nagy sérelme -azóta is erről beszélgetek a pszichológusommal-: hogy fiú testvérem lévén, ő a húsvéti locsolkodásból mindig széles mosollyal és jól kitömött zsebekkel érkezett haza, amit persze mind elvert és semmit nem adott nekem belőle, én meg csak bűzölögtem a különböző pacsuliktól, amiket több hajmosás után sem tudtam kiűzni magamból. Ő elment délelőtt, végigjárta az összes ismerőst, havert, rokont evett-ivott jót mulatott, én meg kifenve-kikenve ,,vártam" otthon a locsolósokat. Ahogy pedig haladtunk előre a nappal, és közeledtünk a késő délutánhoz, estéhez érkeztek meg a szüleim ismerősei, egyre kapatosabban. De utáltam gyerekként ezeket a smúzolásokat!!!!! Egyik előnye, hogy nekem két lányom lesz, hogy nem lesz mit egymás szemére hányni-vetni. Szarul járnak mind a ketten és kész!!!

Nálunk, hogy is van..... a 9. hónapban minden segítséget elfogadtam, amiket a családom többi tagja, ismerősök, szomszédok felajánlottak, csakhogy megkönnyítsem a húsvéti készülődést, sütést-főzést. Vannak persze kikerülhetetlen dolgok. Ilyen a kalácssütés, amit mindig megsütünk a férjemmel!!! Igen, nem csalás, nem ámítás VELE!!!! Hihetetlen -számomra is-, de nagyon szeret tésztát dagasztani. Szeret turkálni az ilyen ragacsos, trutymákos cuccokba és hát ki vagyok én, hogy elvegyem az örömét..... szóval ő dagaszt, gyúr, nekem csak a kényelmes pepecselés és a sütés jut. Persze az a k...rva sütő, megint ki....szott velem és lecsapta a FI relét, áramtalanítva ezzel az egész házat. Szerencsére már majdnem kész volt, így hagytam kihűlni a még meleg sütőben a kalácsot és láss csodát.... sose sikerült még ilyen jól!!!! Szóval most valami jó is kisült a dologból. Egyébként ezt nem először játssza el velem a csoda sütőm. Legutóbb karácsonykor szívatott meg így, de akkor anyukámnál kellett megsütni az ünnepi kacsát, mert teljesen túlmelegedett. Tehát semmi nagy dologra nem vállalkoztam. Készítettem még egy csokipuding alapú krémmel töltött Albert kekszes sütit, ami nagyon egyszerűnek tűnt, mondom tűnt!!! A krémbe a végén még bele kellett kutyulni a margarint, amit hogy hogy nem, kidobott magából, illetve be sem fogadta és csak két centi vastagon úszott a töltelék tetején. Mikor ráeszméltem, hogy ez tuti nem fog elegyedni egymással, majdnem elbőgtem magam. De no-no!!!!!! Inkább leöntöttem és a nélkül tapasztottam össze a kekszeket és kész. Így is elég jó lett. Majd legközelebb.

Aztán vasárnap délelőtt... mit is csinálhatnánk a kicsi lányommal... tojást festettünk. Ettől előre rettegtem!!! A kissé pedáns és kényszeres világomba kellett valahogy belepréselnem a lányomban kialakítandó és persze megőrzendő, becses népszokást!!! Vagy mit?! Tehát ráadtam az apja egyik kidobásra ítélt pólóját, az úgyis leért a lábáig, így nem a saját ruháját trutyizta össze. És kezdődhetett a festés. Először piros és narancssárga tojásfestékkel befestettük a tojásokat. Persze a kis maszatom az első 5 percbe kiborította a narancsszínt a konyhapultra, majd kétségbeesett bociszemekkel nézett rám, hogy most tuti letépem a fejét. Erre elhagyta a kicsi száját: ,,Anya bocsánat. Véletlen volt!" OHH.... és anya elolvadt, hát persze, hogy véletlen volt. Csak anya baromi gyorsan letörli azt a sz....os festéket, mert a konyhapult nálunk csempézve van, így a porózus fuga úgy szívta magába azt a tojáslöttyöt, mint a szivacs. Mikor ezzel kész lettünk, ujjfestékkel -gondoltam én, majd rajzolunk pöttyöket, meg felmatricázzuk- összemaszatolta csodaszép kis tojatkáinkat. Valahogy így....

 ....nagyon élvezte. Csillogott a kis szeme. És így persze megérte.... Én meg többször vettem a jó nagy levegőket, mikor a kis festékes, maszatos ujjaival tapicskolt ide-oda, vagy mikor az összes festéket próbálta kikaparni a tégelyből, de gyorsan elmormoltam egy szuszát... vettem még pár mély levegőt... magam mellé tettem egy tekercs papírtörlőt..... és hagytam kibontakozni. Csuda cuki volt!!!!!

Aztán hétfő délután megtojt a nyúl!!!! Félek a kérdéstől, hogy akkor a tojást nem a tyúk tojja? De ez még Hál, Istennek odébb van. Még ráérek agyalni valami frappáns válaszon. Most az idén csak az volt a célja, hogy beelőzze az unokaöccsét a tojásgyűjtésben. Nem volt nehéz feladata, 9 hónappal idősebb.....  Aztán szép sorban megérkeztek a locsolósok is. És... olyan történt, amire nem számítottam. Megijedt!!!!!!!!!!! Ordított mint a sakál! Nem bírtam volna megvigasztalni!! Nagyon sajnáltam szegényt.....

Összességében elég jól sikerült a húsvét, bár nagyon elfáradtam. Szegény mazsolámnak pedig nem akartam felnyitni a szemét, hogy ez jobb nem lesz.....