Újabb megpróbáltatás elé állított az élet. 36. héten eljött az is ami még nem volt! Képtelen voltam tegnap reggel elvinni a lányomat a bölcsődébe és ezzel együtt, időben bemenni a munkahelyemre. Olyan rosszullét fogott el reggel, hogy szegény gyerek mellé majdnem behánytam az ágyba. Ezután futás a wc-re, egy jó hasmenés erejéig.... Közben pedig hallgattam a lányomat az ágyból kiabálva: ,,Anya, baj van?", ,,Bánt a kistesó?" , ,,Gyere már vissza!". Egy élmény volt........ Forgott a világ, úgy éreztem egyszerűen kicsúszik a lábam alól a talaj. Plusz, a keresztcsontomtól a jobb lábam, a talpamig, elkezdett zsibbadni. Nem tudtam ráállni.

Telefonáltam a férjemnek, hogy azonnal jöjjön haza. Vigye a gyereket a bölcsibe, én meg megpróbálom összevakarni magam és bemenni az irodába. Ja, és mindezt jósló fájások kísérték. Kb. egy órát feküdtem a kanapén, mire sikerült elindulni a munkahelyemre. Itt újabb meglepetés ért... később sem lett jobb ugyanis a helyzet, így ciki, nem ciki, 11 körül hazamentem.

Szóval úgy érzem, lassan itt az idő arra is, hogy a munkát befejezzem. Megjegyzem nem túl nagy kedvvel meresztem otthon a seggem még akár 1 hónapot! A másikkal 38 hetesen csak azért maradtam otthon, hogy amíg lehet, kicsit még pihenek, de semmi bajom egyébként nem volt. Most meg..... a szívem szakad meg a gyerekemért mikor odaszalad hozzám, hogy anya játszunk ezt, vagy azt, én meg képtelen vagyok rá. Ha csak megbillentem a fejem, előretódul az összes gyomorsavam és kegyetlen hányinger fog el. Vagy hozzám bújik és azt mondja: ,,olyan anyahiányom van". Mintha forgatnák a nagy kést a szívemben!!!

Nagyon HAPPY!!!!!!!! A terhesség végén jelentkező legújabb szimptóma!!!