Na, az előző szentimentális bejegyzésem után kissé furcsa lesz előadnom, hogy ma reggel miként és hogyan gurult el a gyógyszerem. Hogy hogyan tudtam volna a 7 hetes gyerekemet a földhöz verni és csak azért őt, mert ő volt kéznél.
Ma reggel, mint mostmár napok óta, 5- kor kelt a kicsi. Az vált be, hogy ilyenkor átviszem magunkoz, fekve megszoptatom és ahogy elalszik a cicin, kiosonok a szájából és próbálok még egy picit aludni én is. Ma azonban elkövettem egy nagy hibát....!!!! Nem keltem fel a férjemmel háromnegyed 6-kor, hanem még aludtam egy fél órát. Na, ez lett a vesztem....
Szóval 6:15 fele kiténferegtem meginni a kávémat és felöltözni, hogy mire kel a nagyobbik, már csak őt kelljen rendbe rakjam és irány a bölcsi. Már majdnem végeztem, mire meg is hallottam pici cseppem hangját. Bementem, majd közölte, hogy ő Vackort akar olvasni. ( Ugyanis ez volt a tegnap esti elalvós mese) Leszedtem neki a polcról és az új szerzeményével megindult kifele. Ekkor vettem észre, hogy behugyolt! No, semmi baj, mondom menjünk akkor a fürdőbe pisilni, levetkőzni. Természetesen az ő ruháját még nem készítettem ki, így még én elmentem válogatni, addig ő pucéran ruhangált fel-alá a házban. Nagy kínnal elővakartam a tonnányi ruhájából két összeillőt, ami egyébként nem is olyan egyszerű, mert reggel még ,,hűvösebb" van, délután meg kánikula, így olyan gönc kell a bölcsibe, ami mindennek megfelel. Nem könnyű!
Ezután persze felkelt a kicsi is, aki rögtön elkezdett a csöcs után ordítani. Szoptatom, míg a nagy hozza a Vackoros könyvet, hogy nézd anya, mi van Vackor orrán, mondom nem tudom, hát szerintem pók, feleli. Ránézek, hát nem. Schindler Frigyes doki bekötötte nyominak az orrát. Gyorsan tömöm a kicsit, hogy még 8 előtt beérjünk és egy kölyöktől megszabaduljak. De nem könnyíti meg a dolgom, hogy hozza a babáját és ő is elkezdi szpotatni ahelyett, hogy a kurva szandálját húzná a lábára. Majd szoptatás vége, gyerek a bölcsőbe vágva, nagynak a két szál hajából valami copfi varázsolása külön kihívás minden nap, majd vissza a szobába az éppen aktuális alvós dög beszerzése ügyében, közben kicsi ordít a bölcsőbe, mert ő még nem fejezte be a reggelit, de különben sem böföggött még, de ha arra járok belenyomom a hangtompító cumit a fejébe és próbálom mindeközben magamra rángatni a ruhámat, hogy mégse a pizsimbe vigyem a gyereket a bölcsibe....
Nagyjából összeszedtük magunkat. Bölcsibe leadás sima ügy, majd irány haza, ahol a kis szaros rögtön ordít tovább, hiszen ő még nem lakott jól. Újra szoptatás, pihegés, rázogatás, szoptatás majd egy akkora böfi, hogy öltözik ő is, én is. Hip-hop és fél tíz lett, de én még egy falatot sem ettem és ezt csak onnan vettem észre, hogy már kezdett a leeső vércukorszitem miatt remegni a kezem a gyerek segge alatt, amit a nappali közepén rázok egyszál bugyiba és melltartóba!!!!! Rögtön eszembe jutott segglyuk apuka, aki a bölcsi kapuból még utánam kiabált, hogy szép napot, jó pihenést!!! Gondoltam anyád!!!! Tuti többet dolgozok én otthon, mint pedagógus apuka júniusba az iskolában!!!!
Szóval itt éreztem, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj.... gondoltam leülök és sírok egyet, de aztán rájöttem, hogy azzal nem lennék előrébb. Aztán jött, hogy most vágom a földhöz...., na neeeemm. Tehát mély levegő, szúszá .... majd egyszercsak összeesett és elaludt!!!!!! Ezután pedig nekiálltam tornázni, mert úgy éreztem, hogyha nem adom ki a feszültséget, tényleg kárt teszek valakiben/valamiben!!!!
