Azt mondják az okosok, hogy jó jel a szülésre az, ha az anya elkezdi összerakni a babakelengyét, azaz nekilát fészketrakni. Nos, ez az ösztön nálam is beérett. Ugyan 36. hétben lévő óriásbálnaként nem mindent egyszerre csináltam meg - no és persze segítségem is volt- mára elmondhatom, hogy a kis ruhák a szekrényben sorakoznak, a pelusok kimosva, babakocsi kitakarítva, cumi, mellszívó előkészítve, a gyerekágy ismét felemelve várja új kis gazdáját és már a gyerekszoba ablakai is tiszták, még a függöny is ki lett mosva, vasalva. Szóval nem unatkoztunk a hétvégén!!!! Próbáltuk mindenbe bevonni a nagy testvért, hogy részese legyen ő is a kis tesó várásának. Így büszkén újságolja, hogy ő szerelte az ágyat a kis tesónak, hogy teregette a ruháit és persze pucolta az ablakot. Valahogy így...

Egyébként sajnálom csóró kettes gyerekemet! Még egy szaros új ruhát sem vettünk neki. Mivel azonos nemű az elsőszülöttemmel, aki nem volt bukós gyerek, így a ruhákat csak pár hordás után, egyszerűen kinőtte. Azaz jó lesz az címszóval megkapja mindet! A textilpelenkák jó részét soha nem is használtuk, így azokat is csak a portalanítás miatt kellett kimossam.

Babakelengye: Itt írhatnék egy jó hosszú listát arról, hogy miből hány darabot kell feltétlenül beszerezni egy újszülötthöz, de szerintem teljesen felesleges, mert ilyen ,,tutkerály" listát bárhol be lehet szerezni. A védőnőtől, a Brendonon át, a baba magazinokon keresztül, az internetről való letöltésig, szinte bárhonnan. Nekem az egyetlen jó tanácsom az, hogy ÉSSZEL!!!!! Az első időkben csak eszik, szarik!!!! És bárkitől, bármit kap az ember, tessék elfogadni, akkor is, ha nem tetszik, ha szar, mert legközelebb nem ad semmit. Jó cuccot sem! Úgy sem lehet felkészülni például arra, hogy pici porontyunk bukós lesz-e vagy sem?! Ha igen, az Isten bady-ja sem elég, mert naponta 5-ször okádja telibe magát, így állandó mosás lesz az élet, ha meg nem, akkor csak azért adunk rá új ruhát, mert van és baromi cuki, ugyanis összekoszolni úgysem fogja a szentem, mert vagy fél évig ott marad ahova leteszed!!!! Tapasztalat, tessék ellenállni -lányokra vonatkozik- a cukibbnál-cukibb, fidres-fodros ruhácskáknak, mert jobban áll a vállfán, mint a gyereken! A gyereknek ugyanis a nyakában lesz az összes fodor, tüll, meg a több réteg anyag, mert ő egyenlőre csak fekszik, rugdalódzik és csak a magazinfotókon jár, üldögél és vigyorog cukin. A valóságban a nyakáig keresztbefossa!!!!! Szintén kerülendő még az olyan rugi, nadrág aminek nincs lábfej része, azaz zoknit kell rá adni. Mert az egész nap, a bumszli kis lábára való zokni visszahúzásából fog állni, ugyanis azt is módszeresen, a szülő bosszantására, állandóan le fogja rugdosni magáról. Az egyetlen tevékenysége az ébren töltött fél-egy óra alatt az, hogy jár keze-lába. Szerintem a pici babára a legpraktikusabb a rugdalódzó, azaz a kezeslábas. Azt úgyis olyan hamar kinövik, hogy nem lehet rájuk sokáig feladni, így sokkal gyorsabban jön a nadrág, póló korszak mint hinnénk. Szóval érdemes ezt az időt kihasználni arra, hogy babaként és nem mini felnőttként öltöztessük a gyereket. A rugiból is érdemes olyat venni ami elől patentos, mert azt a legkönnyebb a teljesen tónustalan újszülöttre rácincálni. Főleg az első gyerek esetében baromi ügyetlen a szülő, így ne is nehezítsük meg saját életünket olyan gúnyával, amit a fején át kell ráerőltetni, vagy hátul kell 10 patentot a helyére pöckölni, miközben a gyerek ordít mint a fába szorult féreg. Szóval a minőségnek és a mennyiségnek csak a pénztárcánk szab határt.

Tehát, ha jól veszem számba, hátra van még a kicsi játékainak a kifertőtlenítése, bár magam sem tudom minek, mert egyenlőre még érte sem fog tudni nyulni, -ha elkészül végre- a bölcső kitakarítása, a gyerekorvosnál tett látogatás, a bejelentkezés miatt és a vény köteles fürdető, konakion, alkohol és púder feliratása. No és persze a saját cuccom összerakása. Az utolsó simítások pedig, a fészekrakó bejegyzésem második része lesz.

Azaz minden kész -majdnem- és persze én is teljesen KÉSZ vagyok. Főleg idegileg..... Hatalmasnak érzem magam, egyre többet fekszek a kanapén és kegyetlenül utálom, hogy másokra vagyok utalva. Alig bírok bármit is egyedül megcsinálni. A gyomorsavammal ott tartok, hogy napi 4-5 renniet kell bevennem ahhoz, hogy egyáltalán létezni tudjak és ne fájjon a torkom. Mert igen, a gyomorsav torokfájással is jár(hat)! A kis Mazsola lányom már mondogatja az apjának, hogy ,,menjünk a katikába renniet venni anyának" , mert annyi dobozt megzabáltam már, hogy a gyerek is tudja. Rögzült benne, mint a Pavlovi reflex. Nem tudom, hogy ez a kölyök bennem mekkora, de én már levegőt is alig tudok venni. Úgy fújtatok, mint egy gyárkémény. Egyre nehezebb minden..... most már nem együtt élni, hanem csak túlélni akarok minden egyes napot!!!!