Szóval már nagyon tele volt a hócipőm a terhességgel...39. terhességi hét már nagyon nem happy. Itt nyom, ott nyom, gyomorsav az egekben, lépni sem tudok, aludni sem, viszont a hormonok táncot járnak az én s a környezetem idegein is, minden szaron csak elbőgöm magam, de főleg a saját nyomoromon.

Vasárnap 9-kor aztán kimondtam: ELÉG, kifele!!!!!!! Hiszek és olykor-olykor használom is a homeopátiás szereket. Előkapartam tehát az előző szülésről megmaradt, magas potenciálú chaulophilliumot, kitekertem 5 golyót és vártam. 12-kor megjelent az első fájás. El sem akartam hinni....  Még megettem a vasárnapi családi ebédet anyuéknál és elkezdtem nézni az órát. Fél kettő körül, még nem túl erős, de 5 perces fájásaim voltak. Hazamentem, megfürödtem, megmostam a hajam, összeszedtük a cuccot, elköszöntem a nagyobbtól és apukával elindultunk a kórházba.

Fél ötkor jelentkeztem a szülészeten. Én még úgy voltam vele, hogy tuti hazaküldenek, mert kb minden 2., 3. fájás  volt csak igazán erős. Ezt persze elmondtam a szülésznőnek is, hogy nekem már volt szerencsém igazi fájásokhoz, így amikkel most kezet fogok, még nem túl tutik... rápakolt az NST-re, majd mondta, hogy valóban. Hát, gondoltam ez csak neked újság, én ezt eddig is tudtam. Mondta, hogy szól az ügyeletes doktornak, hogy nézze meg a méhszájat. A vizsgálat során kiderült, hogy 3 ujjnyira kitágult. Felnézett és közölte, hogy ebből ma még gyerek lesz. Mondom, mi van????? Már nem is voltam olyan tuti biztos a dolgomban. Dehát ott nem maradhat senki, ugye??? Azonnal elkezdtek pörögni az események: telefonáltak a választott orvosomnak, hogy jöjjön azonnal, majd a két szülésznő szimultán felvette az adataimat. Egyszercsak lerogytam egy székre és kitört belőlem a zokogás. Percekig csak sírtam, sírtam. Ezek meg csak álltak, néztek és próbáltak nagyon együtt érezni, de szerintem csak azt gondolták, hogy ,,de jó, megint egy hisztis picsa!" Utána felfektettek arra a szülőágyra, amin az első gyerekem is született. Erre előtört belőlem az összes emlék. Ott állt mellettem a férjem és én csak ennyit tudtam neki mondani: most meg tudnálak ölni, hogy megint ezt tetted velem!!!!! Erre jött az orvos, hogy jó, akkor császározunk. Ennek persze én egyrészt örültem, mert így megszabadulok a vajúdástól, meg a szüléstől, másrészt be voltam sz...rva, mert nem tudtam, mi fog velem történni. Egyébként azért volt szükség rá, mert az első, elhúzódó szülés során az egyik szememben, szemidegszakadás lett, így a szemész szakvéleménye az volt, hogy most legyen császár, nehogy így járjak a másik szememmel is.

Császáros élményeim: az első félelmem a katéter volt, de meg kell mondjam, észre se vettem a dolgot. A második természetesen az érzéstelenítő. Na, az valóban nem volt túl kellemes. Fájások között, kétszer megállva....Nagyon furcsa érzés volt, mikor a doktornő eltalált valami ideget és mint az áramütés végigfutott a bal lábamon. No, akkor felsikkantottam, de ennyi. Nem volt gáz. Aztán már csak feküdtem és sodródtam az árral. Leterítettek és nekiláttak a műtétnek. Egy pillanat és kinn is volt a kislányom. Nagyon cuki volt, rögtön felsírt, még a szívás alatt és tüsszentett egy hatalmasat. Utána őt elvitték. Engem pedig elkezdtek összerakni. Kb 20 perc volt az egész. Az egyetlen amit éreztem, az a hashártya összevarrása volt, azt is a mellkasomban. Az egy kicsit fájt. A műtét végeztével betoltak a szobába, majd meghozták a gyereket is. Volt nagy örömködés meg minden. Utána az újdonsült apuka hazajött, én meg maradtam, érzéstelen lábakkal. Baromi fura és semmihez nem hasonlítható élmény, az embernek deréktól lefelé nem érezni semmit, mozgatni a lábát, úgy hogy az meg se moccan. Folyamatosan a Kill Bill járt az agyamban: mozdulj meg nagylábujj..... Akkora adrenalin flessem volt, hogy egész éjszaka szinte nem aludtam semmit.

Aztán reggel 5-kor megérkezett a nővér, hogy menjünk fürdeni. Meg kell mondjam, azt hittem belehalok. De sikerült!!! Egyébként pont olyan volt, mint amire számítottam. Az első nap rohadt sz..r és el sem tudtam képzelni, hogy hogyan lesz minőségi ugrás a második nap, de lett. Nem mondom, hogy szaladtam, de már egész jól jöszmékeltem. Ehhez mondjuk hozzájárult az éjszakás nővér csodakoktélja, amivel magának és nekem is intézett egy csöndes éjszakát. Leszedált rendesen. Mondta, hogy a 9 órás szoptatás után jön és hoz fájdalomcsillapítót. Be is adta, majd kifele menet rámkapcsolta a villanyt, közölte, hogy jó éjszakát és elment. Nekem meg átfutott az agyamon, hogy de f...sza, most nézhetem a fekete plafont. De... 2 perc múlva aludtam, mint a tök. Háromkor ébredtem fel arra, hogy beindult a bélműködésem és b..szki nem fájt!!! Nagyon örültem ennek, mert a fene nagy magyar valóságban az előző napi korházi koszt nem volt más.... mint.... rakott zöldbab!!!!!! Nem akartam elhinni!!! Szoptatós, császáros, vagy csak ,,egyszerű" hasi műtött betegekkel szórakozni... valakinek nagyon jó a humorérzéke. Szóval a megállapításom után -mármint, hogy kiütöttek- vállatvontam és aludtam tovább, egészen 5-ig, az első szoptatásig. Utána pedig elcsozogtam fürdeni. Mindent meg tudtam egyedül csinálni. Fantasztikus volt!!! Mikor 6 körül megjött a nővér, a vigyorral a fején, érdeklődni, hogy vagyok, csak annyit mondtam: köszönöm!!!! Ő meg csak mosolygott. Élénken érdeklődtem, hogy beadná-e még ő a reggeli adagot is, de azt mondta, hogy azt sajnos már nem lehet. Kérdeztem mi volt benne, de mondta, titok.....

Szóval 3 nap után szépen haza engedtek és megkezdtük az immár 4 személyre bővült családi életünket!!!