Akkora téma, azt se tudom hol kezdjem... A mai modern anyukák kézikönyve, ami nélkül élni sem lehet, ha csecsemő kerül a házba: A suttogó trilógia (vagy hány is van belőle?!) Úgy forgatjuk mint a Bibliát. Jó pár hónapig én is. Minden szavát ittam, szentírásnak kezeltem, szerintem vele is aludtam (bár baromi vastagok), mint  iskolás koromban, a párnám alá tettem, hátha éjjel bétekeredik a tudás az agyamba és másnap szuperanyuként mindent megoldok!!!

A könyv szerint, a csecsemő élete a 3É köré szerveződik! ÉTKEZÉS     ÉBRENLÉT    ÉDES ÁLOM

Egyébként valóban, az első fél évre kapsz egy lélegző növényt. Fél évig ahova leteszed, az ott marad! Hagyományos, kevésbé hangzatos kifejezéssel élve: eszik, alszik. Nos, a bermuda háromszög rejtélyes titka valahol e között a három bizonyos É között van elrejtve. Bár, a megoldást senki ne várja tőlem. Én kutattam, kerestem, fájdalom, nem leltem. Tehát, bárhova porszem kerül a gépezetbe, borul az egész. Azaz, ha a gyerek nem eszik jól, nem lesz ereje ,,játszani" -kinézni a fejéből-, így nem fárad el kellő képen és nehézkes lesz az elalvás. Vagy, ha a játékkal túlpörög, mert például túl sok inger éri, mert minden sz...rt megveszünk a gyereknek ami csörög-zörög, zenél és így a kölök csak kapkodja a fejét, vagyis túlságosan kimerül a játékban, szintén nehezen fog elaludni. Vagy a túl sok élmény miatt, idő előtt felébred, vagy az alvás alatt nem tudja magát kipihenni, mert nem tudja feldolgozni az agya az infót, akkor álmosan ébred és nem lesz ereje enni rendesen. És így tovább, és így tovább.... tehát, ez egy ördögi kör! Na, ez viszont saját tapasztalat.

Az én gyerekem a mai napig nem egy túl jó alvó, bár én már ezzel is meg vagyok elégedve, ami most van. Az elmúlt két hetet zsinórba egyedül végigaludta. Szóval nálunk a problémát mindig is az alvás jelentette, illetve a nem alvás! No meg a kaja. De az egy másik téma... Szóval, keressük csak azt a porszemet!

Kezdetben CSAK nagyon nehezen aludt el. Betettem a kiságyba és máris fejhangon üvöltött, ordított. Kínunkban röhögtünk is, hogy ez a gyerek álomország kapuját páros lábbal berúgva tudja csak átlépni. Megpróbáltam én mindent... változtatni a lefekvési rituálén, elalvás előtt megszoptatni, énekelni, mesélni neki, zenét kapcsolni, sötétbe altatni, vagy pont éjjeli fény mellett... azt hiszem mindent. Előbb-utóbb kinőtte.

Aztán jött pár hónap nyugi,.... viszonylag nyugi.... ezek a beetetős időszakok. A szülő ismét megszokja az alvás mámorát.

Ezután, olyan 7 hónapos kora körül kitalálta, hogy ő az éjszaka közepén kész lesz az alvással. Nem volt annak semmi baja, csak kész volt. És ezt jelezte is. Első pár éjszaka még elszórakoztatta magát, visítozott, nevetgélt fél órát, 45 percet. Később persze már nem volt magának túl szórakoztató, így szolgálatba próbált minket állítani. Ahogy teltek a hetek-hónapok, egyre rosszabb lett. Nőtt és egyre több ideig volt fenn. Minden éjszaka másfél-2 órát, vagy többet. Mi persze, kemények vagyunk mint a fagyott kutya láb, csak nem fogjuk ki venni és játszani vele az éjszaka közepén?! Beültünk a szoptatós fotelbe és vártuk a jobb sorunkat, meg az idő múlását. Itt is sok mindent kipróbáltunk... próbáltam például sokféleképpen változtatni, variálni a napirendjét. Egyébként elég volt, ha benn ültünk a szobába (ültünk, meg se kellett szólalni) akkor minden ok volt. Játszott, gagyarászott és ahogy kitelt az ideje, elborult és elaludt. Ha viszont kimentünk a szobából ordított. Kegyetlen volt. Meg nyár! Én már gondoltam hideg nincs, a kertbe is aludhat...ordítson ott!! (Nyugodtan, mindenki tegye a szívére a kezét!! Ki nem borult még ki a saját gyerekétől?) Én sok mindent kibírok, de kialvatlanul elég nehezen vagyok viselhető. Az meg senkinek nem jó! Meg lehet kérdezni a férjemet! Ja, és ezt teljesen változó időpontokban adta elő. Ha mondjuk 10 és 12 között, az jó volt, mert utána egybe lehetett aludni, de ha 3 és 5 között...hát akkor a falat tudtam volna kaparni. De már sírtam a kimerültségtől. Valami megoldást kellett találni. Jött nagyanyáink módszere! Hagyjuk sírni!! Nem nagyon füllött hozzá a fogam..., de... Az első pár éjszaka többször is összehányta magát a sírástól. Itt is van több módszer. Menjünk vissza pár percenként, de előre meghatározott időszakokban, vagy hagyjuk békén majdcsak elalszik. Ezzel is próbálkoztunk nagyon sokáig, de nem vezetett eredményre!

Egyszercsak jött a megoldás: Vettem egy kihajtható szivacsot és leterítettem a kiságy mellé. Így nem vettem ki ha sírt és nem is szoktattam át a mi ágyunkba. Viszont már olyan fáradtak voltunk, hogy bőven el tudtunk aludni akár percekre is úgy, hogy a gyerek játszott mellettünk. Sokszor arra ébredtem, hogy kilógatta a lábát a rácson, énekelt és közben engem ,,rugdosott". Viszont egy idő után rájött, hogy ott vagyunk, de teljesen fölösleges fenn lennie, mert játszani azt nem fogunk. Így leszokott róla. Potom, kb. fél év volt!!

Aztán megint minden szép és jó volt....

Pár hónap múlva azonban megint történt valami!!!Egyik napról a másikra, nem akart kiengedni a szobából. Már nem ment a betesszük a kiságyba, puszi és kijövünk. Kegyetlen módon elkezdett sírni. Persze mi megint megsajnáltuk. Akkor kis cukorbonbonom leülök és megvárom míg elalszol, hát persze. Először csak 5-10 perc volt. Aztán megint teltek a hetek, hónapok és a pár perc várakozásból több óra lett. Már ott tartottunk, hogy 10, fél 11 volt mire nekünk elkezdődött az este. Úgy, hogy mi 7-re járunk dolgozni. Így már megint zombikká váltunk. Persze ez az állapot is tarthatatlan lett, a mi kis piócánk ugyanis megint aktivizálta magát. Elkezdtem tapasztalt anyukák tanácsát kikérni, hogy most mi legyen?! Azt mondták, hogy hagyjam sírni. 2-3 nap, legfeljebb 1 hét és kész. Készüljek, nagyon kemény lesz. Igazából olyan dühös és fáradt voltam, hogy bármit kipróbáltam volna. És igenis erős vagyok!!!! Július 11.-én kezdtük és valamikor november elejére sikerült azt elérni, hogy szépen elaludt!!!!!! Egy-két nap, mi? Na, ja!!! Legalább tudom, hogy baromi kitartó a lányom. Jellemformáló tulajdonság.... míg nem velem szívózik.

Na, nagyjából itt tartunk most. Szépen elalszik, van, hogy átalussza az éjszakát, de van, hogy az apukája ( mert én nagy hassal már nem) még mindig a földön, a matracon ébred reggelente. De legalább mindenki alszik, még ha nem is a saját helyén.

Ezek után kíváncsi vagyok mit hoz a jövő..... Elsőszülöttemmel végeztünk és kinőtte, vagy most éppen megint egy beetetős időszak van. És ugyan nem túl nagy kíváncsisággal, mintsem inkább páni félelemmel várom, hogy mi lesz ketteskével.......

Problémák tehát mindenhol vannak, csak ki így, ki úgy éli meg. Ki mit vall be. Akár saját magának is. Biztos vannak azok a bizonyos babák, akik alszanak, csak sose láttuk őket......Nálunk ezek merültek fel, eddig! Másoknál még pluszba bejön a fogzással való kínlódás, a fejlődéssel járó éjszakai trükközés, és még ki tudja mi minden.

De túléljük!!!!!!! Szülők vagyunk!!!