A hétvége a családlátogatással telt. Ez nálunk 3 órás autóúttal indul és persze végződik. Nem könnyű feladat egy kétévest szórakoztatni ennyi ideig, de különben is.... 8 hónapos terhesen is baromi nehéz végigülni. Mi is, mint mindenki, az autóútra időzítjük a gyerek alvási idejét. Ez kb másfél óra csend. Már rég elmúlt az az idő, hogy elaludjon míg kiérünk a városból, így legalább fél óra éneklés, beszélgetés és ,,anya, nem csukom a szemem" vagy ,,nem vagyok álmos" vajúdással indul az út. Ezután jön a már említett békés, nyugodt egy-másfél óra utazás, majd az ima, fohász, hogy csak fel ne ébredjen a következő piros lámpánál .... de persze felébred. Ekkor mit csinál a szülő???? Úgy tesz, mintha mi sem történt volna, és tetteti a hülyét, hátha visszaalszik..... de, NEM, nem alszik már vissza. Mosolygós, pici hangján közli, hogy ,,kész vagyok". Na, innentől jön a melós része a dolognak.... hogy kössük le?

1. ha már elég nagy és ügyes, rajzolás. Erre szintem a legjobb a mágneses tábla. Nem kell a ceruzákkal, papírral bajlódni,

2. mondókázás, éneklés

3. nagy favorit a ,,hogy csinál....?" az akármelyik állat,

4. a ,,nézd csak, ott egy...." traktor, busz, kutyus, stb. A lényeg, hogy ő neki is meg kelljen találni. Decemberben minden városban, a ház ablakán bemászó télapó figurát kerestük és hatalmasat sikított, ha ő talált egyet.

5. ha pedig már teljesen kifogytam mindenből, akkor jönnek az elektronikus ketyerék. Tablet, telefon.

A baj pedig ott kezdődik, mikor már semmihez sincs kedve, csak a ,,ki akarok jönnit" képes mondani. Nem vagyok híve, a szakítsuk meg az utazást hozzáállásnak, de mivel már nappalra teljesen levettük róla a pelenkát és nem akartam összezavarni azzal, hogy utazáshoz meg megkapja, így megálltunk pihenni és uzsizni. Odafele az is történt amire számítottam, nem igazán szeretett volna visszaülni és folytatni az utat. Úgyhogy elég nyögvenyelős lett az utolsó fél óra, de égnek álló hajjal, egyszer csak megérkeztünk a nagyihoz.

Kicsit féltem a hétvégétől, mert most először fordult elő, hogy a sógornőmékkel egyszerre voltunk mamánál a két és fél szobás lakásba összezárva, de ugyanakkor vártam is, mert kíváncsi voltam, hogy az én törpém mit kezd egy hét hónapos csöppel, ilyen kicsi helyen. Vajon felébresztik egymást éjszaka? Az enyém csendbe tud maradni addig amíg a kicsi alszik? Meg tudja majd simizni óvatosan? Sírva fakad, ha felveszem a kicsit? Vagy olyan lesz mint az elefánt a porcelánboltba és akkor keserves hétvégének nézünk elébe.....gondoltam jó próba lesz a kistesó előtt.

....és, kellemesen csalódtam!!!! Tökéletesen viselkedett! Ha lefeküdt a baba, csak egyszer kellett szólni, hogy suttogjon, utána szinte lábujjhegyen járt. Nem sírt, sőt vigasztalni próbálta. Nem féltékenykedett, inkább kíváncsi volt. A fürdetésre, az öltöztetésre, az etetésre, szoptatásra. Egy cukker volt. Én meg nagyon büszke. Persze bezsebeltem az összes dicséretet, hogy milyen jól nevelt a gyerek. Magamban azonban csak kuncogtam, hogy meg a nagy mázlim és a bölcsi jótékony hatását láthatja a család.

Azért kíváncsi leszek mi lesz majd a kistesóval..... az unokatesó mégsem anyán lógott a nap 24 órájában......