Miről szól az anyaság.... előre eltervezett programok teljes ujratervezése, betegség, munka, váratlan otthoni házimunka, nemvárt vendég .... - avagy így februárban- a FARSANG miatt.

Így hiába szerettem volna írni tegnap, vagy ha írok is, teljesen más témában szerettem volna mozogni. De, nem ez volt a feladat. A feladat az volt, hogy átkapcsoljak szuperanyu üzemmódba és farsangi jelmezt készítsek a 2 éves kislányomnak, Grétinek a bölcsibe. Merthogy IGEN, bölcsis!!! Már 1 éve. 14 hónapos korában, mikor már biztosan megtanult járni, beadtam. Muszáj volt???? NEEEMMMM De ugy éreztem, ha még 1 hónapot itthon kell maradnom, tuti eret vágok magamon. De ez egy másik poszt témája.

(Itt jegyezném meg. A klaviaturából, édes kis csemetém kiszedte a hosszu ,,u" betűt. Így a nélkül kell boldoguljak.)

Nos vissza a farsangra: ott kezdődik, hogy nem is lesz farsang!!! Délelőtt sütnek nekik fánkot és akinek van jelmeze arra ráadják. Mi szülők, nem is vehetünk részt az egészben. Ezért megkérdeztem kedves szülőtársaimat, hogy ők adnak e jelmezt kicsi csemetéjükre. Persze mindenki előrukkolt valami fergeteges ötlettel, így, hogy az enyém ne szenvedjen már ,,lelki sérülést" neki is kell prezentálnom valamit.

Fel is tettem neki a kérdést. Minek szeretne öltözni? Persze sokat nem várok egy 2 évestől.... adtam neki választási lehetőséget. Csirke, csiga vagy csillag szeretne lenni.

Ezen persze az én férjem igen jót mulatott, meg is kérdezte: Anyukám, csak a CS betűig jutottál? Nos, nem CSAK a CS betűig jutottam, de ezek tűntek, hangsulyozom tűntek a legegyszerűbbnek.

Persze az én édes Mazsolám csillag szeretne lenni.

....hát lesz neked csillag.... ha bele döglök is.....

Szóval anya elment a rövidáruba és vett szép, napsárga anyagot. Elővettem a fiókból egy megörökölt és persze általunk is elhordott -már ki is nőtt, de még éppen rádmegy és kész méretű- sárga mintás pizsinek használt rugit. Gondoltam, ez lesz az alap. Kivágok előre és hátulra is egy-egy csillagot rávarrom és.... OLLLÉÉ.

Mivel a terhességem miatt az alvásom is mérséklődik, így álmatlan éjszakámon rá kellett jöjjek, hogy ez nem is lesz olyan egyszerű....felvetődtek a kérdések.....

1. hol megy bele a gyerek?
2. nem is varrhatom rá, mert nem fog tudni leülni!
3. legalább dupla sorral kéne átvarrjam, hogy ne bomoljon szét az első mozdulattól!
4. ... és egyáltalán hol is kezdjek neki. Soha nem tanultam varrni! Nagymamám lábbal hajtós singer varrógépe előtt sajátítottam el elenyésző tudásomat!!

De megígértem..... CSILLAG leszel!!!!

Szóval kivágtam egy egész és két fél csillagot. Összevarrtam, kivéve persze a végtagoknál és a fej résznél. Kifordítottam, levasaltam, majd még egyszer levarrtam. Beledugtam a rugit -ami azért kell, hogy legyen tartása az egésznek- kézzel rávarrtam az ujj résznél. A lábnál nem, mert arra gondoltam, hogy ahogy megy akkor ott fel-le tud járni az anyag. Míg ha levarrom, el is szakad. Persze ez mind menet közben jutott eszembe. Elől pedig, mindkét oldalon, végig a patentok mentén hozzávarrtam a két fél részt. Befejezésnek pedig megcsináltam a kapucnit.

Este 8.20-ra a gyereken volt az a sz...ros jelmez!!! Mindenki boldog!!! Én meg nagyon fáradt!