Várandósság, kismamaság, más-, illetve áldott állapot.... sokszor hallja egy kismama ezeket a jelzőket másoktól. Nos, én a magam részéről igenis, TERHES vagyok!!!!! Azon nők táborát erősítem, akik nem szeretik ezt az állapotot és el is merik mondani. Ugyanis szerintem más sem szereti, de igenis tabu erről beszélni, hisz gyermeket várni áldás. A nem terhesek szerint....

Mikor pedig kifejtem a véleményemet másoknak, rögtön jönnek a ,, de minden perce megérte..." sz...rsággal. Ennél nagyobb baromság ember száját nem tudja elhagyni!!! Ki az az elmeroggyant aki teljesen magától, önként ês dalolva vállalja ezt, és nem a gyerekért????? Persze, hogy a gyerekért csináljuk!!! De bárkinek odaadnám azt az áldott 9 hónapot és zárásképp azt az elhanyagolható kis szülést!!!!!

Semmi jót nem látok abban ahogyan 9 hónapra átadod a tested egy másik lénynek, aki odabenn nő, nő és egyre csak nő. És persze vele együtt anyuka is. Kifordulva teljesen magából, feldagadva, feladva szokásait, életét, leharcolva, elgyötörten, fáradtan.... és a gyerek még sehol.

Az első 3 hónapban alig tud az ember valamit is enni, mert a feje állandóan a wc csészébe lóg, vagy ha nem, akkor is non stop hányingerrel küszködik, megkönnyebbülés nélkül. A következő 3 hónap valamivel jobb ugyan, de...... piciny élősködőnk megmozdul -aminek persze nagyon örülünk- és innentől vége az alvásnak, a pihenésnek, a nyugalomnak. Mert ugye nincs annál csodálatosabb amikor éjszaka arra ébred az ember lánya, hogy gyermeke átvándorolt a hólyagjára és szaladhat a wc-re, immáron ötödször egy éjszaka. Persze ezek után már képtelen visszaaludni és nézheti a plafont hajnali 3-tól reggel 6-ig, amikoris indulhat a nap vagy a munkába indulás miatt, vagy a nagyobb testvér ,,én már kész vagyok" felkiáltására. Rosszabb esetben ehhez jön még a meg sem szűnő hányinger. És persze enni továbbra sem tud az ember. Az utolsó 3 hónap, pedig maga a felüdülés...... ahogy elkövetkezik a 28-29. hét, óramű pontossággal megáll, de legalábbis lelassul az élet. Nemhogy enni, de levegőt venni sem tudunk. Nyáron az elképesztő méretűre való dagadással, télen pedig a ruhák bonyolult felvételével kell számoljunk. Mire felvesszük az 5 réteg ruhát, jobb esetben egyedül, rosszabb esetben párunk segítségével magunkra erőltetjük a csizmát, felvesszük a sálat, sapkát.... már épp indulnánk....mire, tuti pisilni kell. Így kezdődik minden előről. Vagy..... ,,már nem is akarok menni sehova" felkiáltással lerogyunk a székre, és nagyokat sóhajtva nézzük a hasunkat.

Áldott állapot.....kinek???? Itt jegyezném meg, hogy neeeem, nem hagytam el magam. Az első terhességemet is végigtornáztam és a 38. hétig dolgoztam is. 10 kilót híztam, tehát semmiféle önsajnálatról, plusz és indokolatlan tehercipelésről nincs szó. Ez a valóság. Amit sokan nem mondunk ki!!!!!!

Jelenleg a 30. hétben járok, heti 4-5 alkalommal tornázom, próbálok egészségesen enni, kb. 8 kilónál járok és dolgozom is, valamint itt van a 2 éves lányom is.

Semmi különös.... csak egy átlagos ANYA, aki kimondja azt, amit más nem!!!!