Szerintem minden szülőnek nagy gondolt jelen a hétvége tartalmas eltöltése. Jelent ez még nagyobb gondot ,,vidéken" , ahol nem minden órára jut 5-10 program kisgyerekünkkel, a kellemes időtöltésre. Nem szeretem Budapestet, de az egyik jó tulajdonságai közé tartozik, hogy rengeteg a lehetőség. Nem úgy mint nálunk a viharsarokban.... ahol a madár is csak akkor jár, ha dolga van.

Szóval, hogy is kössünk le egy két évest, de lehetőleg úgy, hogy a hétvégére betervezett házimunkákra is sor kerüljön, de hétfőn legyen mit újságolni a bölcsibe.....

Nos nálunk péntek délutáni program a ház kitakarítása. Ezt azért szeretem így, mert a hétvégének úgy megyünk neki, hogy tiszta a palota, és még ha vendégek is jönnek, szégyenbe sem maradok. Hétfőre pedig még nem tudjuk annyira összekoszolni, hogy ne tudjam becsukni a szemem ha meglátok egy kósza pókhálót, vagy keresztüllépni a leesett morzsákon. A gyerek segítségével ez eltart estig. Vacsora után együtt sütünk még egy gyors sütit is a hétvégére - aminek a végén a konyhát persze újra fel kell takarítani-, ami most egy sütést nem igénylő, kekszes, tejfölös, nyalánkság volt.

A szombat délelőtt eltelik az ebéd megfőzésével, illetve apuka elviszi kicsi lányát egy kiadós sétára a városban. Délután pedig..... buszozás!!!!!! Már nagyon régen várta. Imádja a buszokat. Nem tudom, hogy ebben a videóban milyen agyméreg van, de 370 millió ember nem tévedhet.... Nekem minden egyes megnézéssel 10 pontot esik az IQ-m.

Én nemkevésbé kedvelem a buszozást.... de, mindent a gyerekért! Kisétáltunk hát a sarokra, ahonnan elvileg indult volna a helyi járat, de hála a Körös Volán egyértelmű kiírásának, a busz nem jött. Mint kiderült csak munkanapokon közlekedik. Itt jelezném, hogy egyetemi végzettséggel -mely a férjemnek is van- nem sikerült dekódolni a menetrendet. 15 perc várakozás után, a gyerek már majdnem sírva fakadt, hogy nem lesz busz... de igen, hát megígértük!!!! Átsétált a kis család a távolsági buszmegállóba, ahonnan fél óra elteltével felszáltunk az első, ám csak a következő faluig közlekedő gépre. A gyerek egy mukk nélkül ülte végig a kb 20 perces utat, úgyhogy nem tudtam eldönteni, hogy most ez tetszett neki, vagy sem, de mindekinek csak arról beszél két napja, hogy ő márpedig buszozott..... úgyhogy megérte azt a - nem csalás, nem ámítás- 1740 forintot. A volán olcsóbb nem lett!!! El lehet gondolkodni, miért nem használja senki!!! Szóval ezzel elment az egész szombat délutánunk.

Vasárnap délelőtt, míg anya főzött, közös garázstakarítás apával.... Elég sokáig tartott. Ilyenkor -legyünk őszinték anyukák- igen jót kuncogunk magunkba, mikor bent halljuk, hogy ,,találtál még egy labdát?", ,,tedd le a csavarhúzót", ,,a drótvágót is", ,,jó, akkor most takarítsd fel a vizet", ,,muszály bele is taposnod?" és társai. Míg mi mindeközben komótosan végezzük dolgunkat, és még vér nem folyik nem is hallunk semmit, vagy még utána se....

Ebéd közben pedig elhangzanak azok a kedves kis szavak, mondatok, amiért tényleg megéri, amiét vállaljuk...  nagyban kanalazzuk be a fél óra alatt összedobott, három összetevős sütinket, és mást se hallok, ,,anya, ez olyan finom, nagyon finom, TÖKÉLETES!!!!!" Azt hittem megzabálom. És még tudta tetézni a behízelgést, ,,az én vagyok apa legnagyobb segítsége" megállapítással, amitől meg apuka esett majdnem hanyatt!

Nálunk így telt tartalmasan a hétvége. A gyerek tv-t alig nézett, sokat volt a friss levegőn, bevontuk a házimunkába és persze nagyokat is nevettünk.