Parázs vitám alakult ki egy blogbejegyzés kapcsán, ami után másik anyuka saját bejegyzést szentelt a gondolatmenetnek, aholis nyilván árnyaltabban és hosszabban írta le véleményét. Nos, megpróbálom én is a sajátomat kifejteni. A felvetődött problematika az volt, hogy le mertem írni, hogy ,,senki ne gondolja már magát okosabbnak a gyerekorvosnál!!!!"

Hiszek és bízok is a szakemberekben. Legyen az orvos, kőműves, cukrász, jogász, akármi. Szerintem, a mai világban a legnagyobb problémát pontosan a túlzott mértékű információ halmaz jelenti. Mindenre kézenfekvő válasz az, hogy utánanézek a neten. Szerintem azonban ez a legveszélyesebb is. Tele féligazságokkal, ferdítésekkel, egyedi esetekkel, stb, stb. Attól mert - a kőműves példánál maradva- meg tudok venni a tüzépen egy zsákos betont, még nem tudok felépíteni egy házat. Valahogy így vagyok a kiterjedtebb és nyilván komplexebb tudományokkal is, mint például az orvostudomány. Felvetődik egy probléma... utánaolvasok, utánajárok (legyen az a net, szakkönyv, vagy bármi) még nem biztos, hogy annak későbbi és máshol is felfedezhető hatásaival is tisztába kerülök.

Próbálok valami triviális és nagy valószínűséggel helytelen és igen kifogásolható példát mondani: beveszek egy pirulát -valamilyen nyavajámra-, nyilván bekerül a gyomorba, onnan felszívódva a véráramba jut és elér az ember feje búbjától a lába ujjáig. Innentől kezdve bárhol okozhat bármit. A legegyszerűbb vitamin is. És mi minek néztünk utána? Az első stádiumig, azaz a gyomorig, vagy legyen tovább, de hogy az összefüggésekig nem az biztos. Mert nem is lehet.Különben minek töltöttük az egyetemen az időnket, ha pár nap utánanézés után, ugyanott tartanánk mint az, aki hosszú-hosszú éveket töltött az egyetemen, gyakorlaton, ügyeletben?!

Más kérdés az is, hogy az orvostudomány, mint a legtöbb tudományág tapasztalatokra épül. És mint ilyen, folyamatosan változik.A terápia, gyógyszerelés általánosságokon alapul. Vagyis ami 100-ból 99-szer bejön arra már rámondják, hogy működik, tessék alkalmazni! Ha persze velünk történik meg az az 1, ahol nem jött be, az nyilván, hogy fáj.

Nézzük az emberi oldalát az eszmefuttatásnak: bunkók, türelmetlenek, akár elavult nézeteket vallók, mindenhol vannak. És persze a nem szimpatikusok. Mindenki nem lehet szimpatikus mindenkinek. Manapság pedig szabad orvosválasztás van, eltekintve a néhány kivételtől. A blog írója, egyszerűen lehülyézte a szakembert, mert ő annak találta, tehát hülye és kész. Az egyetemi haveri köröm tele van ezekkel a ,,hülyékkel". Hatalmas paraszt módjára tudnak viselkedni, de kiváló szakemberek. Némelyik alig 10 évvel az egyetem befejezése után, friss szakvizsgával a kezükben, klinikai részlegvezetők. Véletlen lenne? Dehogy is! Zsenik és bunkók. Ők már 10 évvel ezelőtt is azt mondták, hogy ,,Van elég barátom, nem kell több!" De én személy szerint, a szakemberrel nem is barátkozni akarok, hanem megoldani a problémámat!

Keressünk olyan szakembert a terhesség, szülés, csecsemőgondozás területén akiben megbízunk. Legyen az védőnő, gyerekorvos, szoptatási tanácsadó, dietetikus, BÁRKI. De mellette tessék KITARTANI! Akkor is, ha netán olyat merészel tanácsolni amivel nem értünk egyet. Hisz mi választottuk, nézeteinkkel egyet kell hogy értsen?! Az a legnagyobb felelőtlenség és önigazolás keresés, ha addig megyünk szakembertől szakemberig, amíg valamelyik azt nem mondja amit hallani akarunk!

Ama bizonyos vita egyik területe természetesen a szoptatás vs tápszeres táplálás volt. Hogy minél kevesebbet szoptatunk annál kevesebb a tej. Ez most komolyan, kinek nem világos? A csapból is ez folyik. Bárki gondolja, hogy ezt a gyerekorvos nem tudja? Mikor jelentkezünk a védőnőnél, kezünkbe nyomja a Felicitas-os csomagot, majd később kapunk másikat a kórházba is. Ha csak a budin ülve elolvassa az ember, már ott is világossá válik. Szerintem senki nem azért választja a tápszeres táplálást, mert alul van informálva a szoptatás témakörében. Másik terület a hozzátáplálás volt. Én annak idején, ahol csak jártam-keltem mindenhol táblázatokat kaptam. Két egyformát viszont véletlenül sem. Most akkor valakinek a kezében van Salamon király kincse? Csak előlem lett dugdosva? Kinek kell hinni, a Milupa-nak, vagy a WHO-nak? NEM, annak a szakembernek akinek eddig is, akiben eddig is megbíztam!!! Lehet, hogy elavultak az elvei, nézetei de vitathatatlanul van valamije.... tapasztalata!!!! Szemben a legujabb irányzatokat képviselő hozzátáplálási trendekkel, amiknek még nyilván nem látjuk előre az 5, 10, 20 éves eredményeit, nemes egyszerűséggel azért, mert nincsenek. Természetesen én sem tömtem a fél éves gyerekemet citromos, mézes dióval, de attól még senki nem lett cukorbeteg, hogy heti kétszer a gyümölcspépjébe belereszeltek egy háztartási keksz csücskét. Bevezetve ezzel a glutént. Attól viszont igen, hogy a játszótéren, a játszóházban, a baba-mama klubban és egyébként óránként nassoltatják a gyereket, akár kölesgolyóval is, mert ezzel olyan rossz étkezési szokásokat alakítunk ki gyermekünkben, amitől később ezek a nassolni valók lecserélődnek (cukorkára, cukros üdítő italokra, hamburgerre, pizzára), viszont a kényszeres evés, beidegződésként megmarad. Ohh, igen és a felelősség kérdése: ha hallgatok a szakemberre és valami baj mégiscsak lesz, akkor rátolom azt egyszerűen azzal, hogy dehát ő tanácsolta és én meg vakon követtem. Nem várom el ama bizonyos szakembertől, hogy mindenre emlékezzen. Aki emberekkel foglalkozik, az pontosan tudja -hisz a saját bőrén tapasztalja is-, hogy nem emlékszik vissza mindenkire és annak valamennyi problémájára. Bizony nekem is fel kell hívni rá a figyelmemet, hogy ki, miért volt nálam. Mikor elviszem vagy visszaviszem a gyerekemet például a gyerekorvoshoz, kérdés nélkül azzal indítok, hogy elregélem neki, hogy mi történt eddig, mert ő is ember és én csak 1 vagyok a millióból. Felelősséget pedig senkire nem tolok rá, az az enyém. Én kelek fel hozzá éjszaka, én látom szenvedni, rám néz kérlelő pici szemeivel. Ezt a luxust nem engedem meg magamnak. Több szakember véleményét viszont nem bűn, hanem kötelesség is kikérni addig, amíg annak célja nem a korábban említett önigazolás elnyerése.  

Nos, magam sem gondoltam, hogy ilyen témával és ennyire komolyan is fogok foglalkozni ezen a blogon, de ez így sikerült. Megjegyzésként, direkt írtam sok helyen szakembert, nem pedig orvost, védőnőt, vagy mást. Azt mindenkinek magának kell kiválasztani, hogy kiben bízik meg!