Van egy elméletem a terhességről. Szerintem azok élvezik, akik egyébként is kicsit ,,alacsony hőfokon égnek". Akik kicsit mindig mindent lassabban, körültekintőbben, idő igényesebben végeznek. Én a magam részéről eléggé pörgök. Azt hiszem...... most viszont csak pörögnék!!!!!!!!!!!

Nálam általában normális dolog, hogy egyszerre főzök 4-5 dolgot, valami gyors sütit még bevágok a sütőbe, de még leves kavarás közben ki is vasalok. Vagy, mivel a lányom nagyon sokáig félt a porszívótól, egy ordító gyerekkel az egyik és egy porszívócsővel a másik kezemben felnyaltam a 170 m2-es házat, közben pedig megfőztem délre az ebédet. Stb, stb .....

Most viszont..... lássuk csak... napi nehézségek:

1. A megszokotthoz képest olyan lassan vonszolom magam mint egy málhás csiga. A kanapéról, vagy a székről való felállást is háromszor átgondolnom.
2. A takarítás pár órás programból átmegy napi programmá. Márha egyáltalán meg tudom csinálni...
3. Magzatmozgás. Egy csodálatos élmény. Vagy nem is annyira? Nálam mindkét gyerek elég korán, 14. héten megmozdult. A 20. héten már kívülről is jól láthatóan hullámzott a hasam. Egyeske a jobb, ketteske a bal oldali bordáimba akaszt illetve akasztott be állandóan. Keresztbe viszont baromira szeretnek állni  és így szétfeszíteni a hasam. Mivel fejjel lefelé van illetve volt, folyamatosan olyan érzés mintha már ki akarna jönni, azaz nyomja a vaginámat. Egyeskénél egyértelműen látszott, hogy kevés volt a magzatvíz, úgyhogy lehet, hogy emiatt, de nekem ez inkább fájdalmas, mint kellemes élmény. Időnként bekiabálnék neki, hogy ,,Sajnálom, de ekkora a hely!!! Nyugi már!". Olyan érzés a hasbőrömnek, mintha szét akarna szakadni. Jelzem, eddig stria nélküli vagyok. Sokat olvastam a neten, hogy félóra, illetve óra alatt mennyit kell mozognia, de nekem ezt percek alatt produkálja.
4. Ülőmunkát végzek, aholis keresztbe tett lábbal szeretek, szeretnék ülni, de nem tudok, mert csemetém rögtön jelez, hogy na ezt oszt NEM! Ugyhogy egy már beidegződött szokás, pipa!
5. Folyton pisilni kell. Isteni szerencse, hogy ez egy tüsszentéssel, vagy egy jóízű nevetéssel megoldódik. Persze, utána mehetünk átöltözni....
6. A Rennie-t úgy kapkodom be mintha tic-tac lenne. Népi hiedelem, hogy a sok gyomorsav arra utaló jel, hogy gyermekünk hajjal fog születni. Jelentem az enyém 1-1,5 éves koráig tök kopasz volt. Borzasztó kellemetlen érzés, mely ugye hányingerrel párosul.
7. Térjünk rá a hírhedt keresztcsontra. Terhesség előtt, nemhogy annak helyéről, de a létezéséről sem tudtam. Aztán megtapasztaltam. Kamatostul. Négykézláb tudnék ordítani a fájdalomtól!!!
8. A nagyobbal már rég nem tudok úgy játszani ahogyan én szeretnék. Például a földre nem tudok leülni, vagy ha igen, tuti ott is maradok jó időre. Nem tudok vele ugrálni, pedig csóró kedvenc elfoglaltsága.Ettől iszonyat lelkifurkám van, a gyerek hiányol, én meg csak sírni tudnék, hogy mi mindenről maradok le, vagy azt kell, hogy mondjam neki, hogy ezt vagy azt anya nem tud már megcsinálni, játszani veled. Szörnyű érzés!!
9. Kegyetlen az ember legszebb álmából arra ébredni, hogy ordít, mert a görcs húzza a vádliját. A férjem pedig kiugrik mellőlem az ágyból, mert infarktus közeli állapotba kerül, hogy mi van, szülünk??? De annyira fáj, hogy ki sem bírom mondani, hogy ,,feszítsd vissza a lábfejem, mert itt döglök meg!!!"
10. Én ugyan ezt nem tapasztaltam meg, de az aranyér sem lehet semmi...
11. Szeretek enni, nagyokat enni. Azt hittem, hogy majd terhesen picit elereszthetem magam, lesz kifogás a plusz kilókra. A magam részéről a 9 hónap alatt egyszer nem tudtam enni egy tisztességeset, mert rögtön rosszul lettem, ha többet ettem két falattal.
12. ohhh... majd kifelejtettem. Apuka örömére tízszeresére nő a cickó! Tetszetős, izgató.... aligha.... A mellbimbó helyett csak két jókora méretű párizsit lehet fölfedezni, míg a bőr úgy néz ki mint az általánosban a földrajzórán a vaktérkép. Tele zöldeskék színű, vastag erekkel. Szép lenne.... mindenkit megnyugtatok, hozzá érni nem lehet!!! Ha csak a tusolóba a vízcsepp éri, már ordítani tudnék. Szülés és a szoptatás után pedig kizárólag otthoni felhasználásra szolgáló szotyik maradnak belőle.

Szóval hol van ez leírva??? Ki mondja mindezt el nekünk??? Vállaljuk... PERSZE!!!

Mikor pici csemeténk a bölcsiből rohan hozzánk, és átölel és puszikkal halmoz el.... Az emlékek ugyan meg nem szépülnek, de átkerülnek az elviselem kategóriába.

Mindenki szerint ebben az időszakban le kell lassítani és ki kell élvezni minden percét. Jelentem, nem szeretek lassítani. Az életem szeretem olyannak, amilyen és csak próbálom a megváltozott helyzetet feldolgozni, elfogadni és alkalmazkodni hozzá.  És persze valahogy túlélni.....